Húszezer évvel ezelőtt. Történelem előtti időkben járunk, amikor a Föld meseszép és nem utolsó sorban veszélyekkel teli hely. A bolygó fenséges teremtményei - no és a tunyák és kisebbek közül is páran - megindulnak dél fele, hogy elkerüljék a szörnyű fagyhalált. A kivételek közé tartozik egy Manfréd nevű mamut, egy magányos vándor, aki azt szereti a legjobban, ha egyedül róhatja az utakat, valamint egy Sid nevű végtelenül lusta lajhár, aki azt szereti a legjobban, ha semmit nem kell csinálnia.
Amikor Sid védelmezőjéül "fogadja" Manfrédot, a mamut mindent elkövet, hogy megszabaduljon újdonsült ismerősétől. Ám ez még csak a megpróbáltatások kezdete. Kénytelen lesz elfogadni Sid társaságát, amikor az ráveszi, hogy segítsenek egy Roshan nevű kisbabát visszajuttatni a családjához. Egy félelmetes kardfogú tigris, Diego is csatlakozik a csapathoz - hogy az első adandó alkalommal elragadhassa a csecsemőt.
Mialatt Sid, Manfréd és Diego a végtelen, jéggel borított pusztaságban menetelnek, egy Scrat nevű, patkány és mókus keverékének tűnő őskori lény a fennmaradásért küzdve fáradhatatlanul igyekszik teljesíteni küldetését - nevezetesen elásni egy makkot -, és aki ezáltal katasztrofális események előidézője lesz.
Miközben Scrat magával a jégkorszakkal vívja harcát becses makkjáért, Manfréd, Sid, Diego és Roshan egy elképesztő utazás részesei lesznek. Lavinák elől menekülnek, dodókkal harcolnak az élelemért, felfedezik a pelenka titkait, őskori jéghullámvasúton lovagolnak és vulkanikus lávatavak fölötti jéghidakon kelnek át. Ők a jégkorszak - vagy talán minden idők - legfurcsább társasága.
Ami Scratet illeti... nos, ő talán azóta is azon mesterkedik, hogy azt az istenverte makkot megtarthassa.

ROAD MOVIE, AUTÓ NÉLKÜL

Isten hozott a Jégkorszak őskori világában, ebben az elbűvölő vígjátékban, ami a Twentieth Century Fox Animation és az Oscar-díjas rendező, CHRIS WEDGE animációs játékfilmje.
Wedge a "Bunny" című animációs kisfilmért kapott Oscart, amiben a realisztikus világítási effektekkel különleges és organikus látványvilágot tudott létrehozni. "A »Bunny«-val Chris és a Blue Sky csapata bebizonyította, hogy eredeti figurákat tud teremteni - mondja Christopher Meledandri executive producer. - Ez a nagydarab nyuszi annyira életszerű, hogy az ember abszolút elhiszi róla, hogy él és lélegzik."
Wedge a Blue Sky Studios egyik alapító tagjaként kulcsszerepet játszott a stúdió szabadalmazott világítási szoftverének kifejlesztésében. Mostanra neki és animátorokból, műszaki szakemberekből, kutatókból álló csapatának olyan művészi színvonalú eszközök állnak rendelkezésére az animáció területén, hogy meghökkentően valóságos 3D-s környezetet tudtak teremteni a jégkorszak mindeddig felfedezetlen világához.
A Jégkorszak sok mindenről szól egyszerre, és bőven van benne akció, humor, kaland, érzelem. Talán ezért van az, hogy amikor a Blue Skytól egy rövid szinopszist kértek, többféle verzió is született. Wedge a "veszély vígjátékának" nevezi a filmet, és úgy emlegeti, mint "három ősemlős és egy csecsemő" történetét. Lori Forte producer, aki a Twentieth Century Foxnál végigasszisztálta az ötlet kidolgozását, "az első diszfunkcionális család történetének" tekinti, és műfaját a következőképpen határozza meg: road movie, autó nélkül.
A Jégkorszak négy állatfigura története, akik közül három meglepő módon egymásra talál, és egyfajta furcsa családot alkot, míg a negyedik szerencsétlen módon közreműködik a jégkorszak kialakulásában, és így az összes szereplő sorsára komoly hatással van. "Minden szereplő személyes okból kel útra, és mindegyiknek megvan a maga sajátos életritmusa. Egyikük sem számított arra, hogy összekerülnek."
Ezek a figurák és a közöttük kialakuló kapcsolat adja a film lényegét. Amikor először találkozunk Manfréddal, a hatalmas behemót a jég támadása elől menekülő, dél fele igyekvő tömeg áradatával szemben tör előre. "Manfréd magányos vándor - magyarázza Wedge. - Csak azért indul észak felé, mert mindenki más délre megy." "Manfréd egy kicsit mizantróp - teszi hozzá Ray Romano, az eredeti, angol nyelvű változatban Manfrédot szinkronizáló színész -, nem igazán szeret időt szakítani másokra. De a zord külső érző szívet takar. Ezért amikor találkozik Siddel, Diegóval és a csecsemővel, úgy érzi, muszáj segítenie."
Rendkívül nehéz megteremteni egy animált figura viselkedésmódját, személyiségét. Manfréd esetében különösen nehéz dolga volt a Blue Sky csapatának. A mamut mérete és kinézete - a hosszú ormány és a vastag szőrbunda - miatt az animáció szempontjából az egyik legnagyobb kihívást jelentő figura. "A szőrzet kidolgozása nagyon aprólékos munkát igényelt - magyarázza Peter DeSève karakter-tervező. - Ugyanis egy mamut nem egyszerűen egy hosszú szőrű elefánt, ezért egy olyan lénnyel kellett dolgoznunk, amilyen animált formában még soha nem létezett."
A Manfréd és Sid közti kölcsönhatás újszerű kapcsolatot hozott létre. A lusta lajhár csatlakozik Manfrédhoz, ami utóbbinak nagyon ellenére van, és belekeverednek egy olyan utazásba, amelyre egyikük sem számított. "Sid kolonc Manfréd nyakán - mondja Ray Romano -, de Manfréd végül meglát benne valamit. Egy kicsit olyan a viszonyuk, mint a fivérek közti kapcsolat." "Sid maximálisan rászolgál a lajhárokról kialakult véleményre - jegyzi meg Chris Wedge. - Egy lusta fickó, aki tisztában van vele, hogy vacsoraként fogja végezni, hacsak nem kerít magának egy nagy testvért, egy testőrt. Ezért rászáll Manfrédra."
Hogy egyfelől hűen ábrázolják a lajhárok közismert lassúságát, ugyanakkor vizuálisan összetetté és izgalmassá tegyék Sid figuráját, a Blue Sky animátorai megengedtek maguknak némi művészi szabadságot. "Nagyon hajlékonynak találtuk ki Sidet - mondja Wedge. - Hajlik, fordul, csavarodik. A beszéde gyors és általános lassúsága ellenére időnként tud energikus is lenni. De hogy életszerű maradjon, korlátoztuk a végtagjai mozgását, mintha ezzel akarna energiát spórolni, és így mégis a tunyaság érzetét kelti."
A magyar változat készítői olyan hangot kerestek Sidhez, mely képes felidézni az eredeti játékosságát és humorát, sőt, lehetőleg jobb az amerikai változatnál is. Hamar rájöttek, hogy a szokásos szinkronszínészek helyett valami különleges meglepetéssel kell előrukkolniuk - innen viszont rövid út vezetett Geszti Péterhez, aki - legalábbis utólag így tetszik - valóban az egyetlen lehetséges életre keltője a bohókás Sidnek. Hiszen, ahogy maga a rapper, szövegíró, tévés személyiség és szómenéses ötletember is elismeri, sok hasonlóság van közte és az esendő őslajhár között.
"Sid igazi csetlő-botló, vagy ahogy én szoktam mondani, Chaplin-botlin-figura - nevet Geszti. - Egy igazi amerikai vígjáték elengedhetetlen alkatrésze: ő az, aki mindig többnek akar látszani, mint amekkora, de mindig felsül, aki minden helyzetből kidumálja magát, vagy ha nem, hát még mélyebbre kerül a kulimászba. És akkor újra beszélni kezd. És végül valahogy mindent túlél. A beszéd a fegyvere, ha néma volna, hamar felfalnák a többiek."
Geszti Péter számára nem újdonság a szinkronizálás, hiszen gyerekszínészként már belekóstolt ebbe a szakmába, és néhány klasszikus mű létrehozásában is közreműködött. Egyebek között Mézga Aladár is az ő hangján vált több generáció kedvencévé. Azóta persze nagyon messzire került a szinkronműfajtól, de a mikrofont nem hagyta cserben. A színpadi rutin sokat segített, Geszti mégis alaposan megizzadt, amikor a stúdióban nekilátott a hipergyorsbeszédű lajhár szövege szalagra mondásának. Övé az abszolút főszerep. Geszti Péter szerint ez a figura ugyan némán is sztárrá válna, de azért ismerjük be: a film sikere jelentős részben tőle függ.
"Az volt a legnehezebb - meséli Geszti -, hogy ne bábfilm-hangon beszéljek. Csörögi István szinkronrendező azt kérte tőlem, hogy úgy játsszak, mintha egy igazi színészt szinkronizálnék egy igazi filmben. Vegyem komolyan, amikor megijed, amikor örül, ne vicceljem el, próbáljak igazi életet vinni a hangomba. Remélem, sikerült. És remélem, a feleségem, aki hivatásos színésznő, megbocsátja majd nekem, ha néha mégsem vagyok teljesen profi."
A felvételek során volt mondat, amit 50-szer is újra kellett venni, de a végeredmény azt bizonyítja, megérte a fáradtság. Geszti Péter hangjával Sid megtalálta tökéletes magyar megfelelőjét: a Jégkorszak magyar hangja legalább is egyenértékű az eredetivel.
A különös társaság harmadik tagja Diego, a kardfogú tigris, és az ő napirendjében is előrébbvaló a túlélés, mint a mamutokkal és lajhárokkal való barátkozás. Manfrédhoz hasonlóan Diego is elég mogorva. "Soha nem tudta, mit jelent a család vagy a barátok" - mondja Wedge, aki úgy képzelte el Diegót és tigristársait, mint egy militáns egységet, ami arra próbál megoldást találni, hogyan fogják túlélni a jégkorszakot. "Diego egy amolyan keményfiú, hatalmas szívvel, noha eddig azt sem tudta, hogy egyáltalán van neki" - mondja Wedge.
Carlos Saldanha társrendező szerint Diego karakterének kialakítása volt animációs szempontból a legösszetettebb feladat, elsősorban a mozgássorok miatt. "Diego elképesztően gyors és néhány elég extrém testtartást is kitaláltunk neki. Máskor viszont nagyon visszafogott is tud lenni, és csak mimikával kíséri a párbeszédet."
Meledandri szerint Peter DeSève karakter-tervező munkája nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy ezek a figurák életre keljenek. "Óriási szerencsénk volt, hogy Peter egész idő alatt itt volt velünk - mondja. - Így a munkafolyamat különböző fázisain keresztül meg tudtuk őrizni a karakterek eredeti designját, a modellezéstől a rajzoláson keresztül az animációs munkákig."
Diego, Manfréd, Sid és "rakományuk" - Roshan, az emberi csecsemő - együtt alkotják a történelem első diszfunkcionális családját. És van még egy figura, aki ugyan nem tagja ennek a formációnak, mégis kulcsszerepe van az őket körülvevő környezet kialakulásában - ami szintén a humor egyik forrását jelenti.
Az alkotók kitalálták Scratet, aki gyakorlatilag egy mókus és egy patkány kombinációja (Wedge úgy mondaná, hogy egy "kardfogú mókus"), célirányosan azért, hogy a jégkorszak elkezdődjön valahogy. "Úgy éreztem, hogy ha csinálunk egy filmet a jégkorszakról - magyarázza Wedge -, akkor maga a jégkorszak is egy karakter kell legyen. Így találtuk ki szegény, boldogtalan Scrat-et."
Boldogtalan, igen. Szegény pára el szeretne ásni egy makkot, ahogy a mókusok ezt tenni szokták, télire - csak hát a jégkorszak örökké tartó telet jelent, nem igaz? De ahogy Scrat megpróbálja beledöngölni a makkot a jégbe, az elreped, a jégtáblák megindulnak, és így Scrat véletlenül előidézi a jégkorszakot.
Ezzel a jelenettel indul a film, és ez nem egyszerűen csak magyarázatot ad a szereplőket körülvevő természeti környezet sajátosságaira, hanem megteremti a film alaphangulatát. A munkafolyamat során, az elővetítések alatt kiderült, hogy Scratnek nagy sikere van mind a közönség, mind az alkotók körében. "Periodikusan bukkan fel a filmben - mondja Wedge -, és egyetlen célja, hogy teljesítse küldetését, hogy elássa ezt a makkot."
Wedge még a hangjával is segített, hogy sikerüljön életre kelteni Scratet. Mivel ez a figura egyáltalán nem szólal meg, a Wedge által képzett morgások és szuszogások teszik Scrat lényét kifejezővé és mulatságossá.

A FANTÁZIA SZABADSÁGA

Hogy Scrat közreműködik a jégkorszak kialakulásában, csak az első lépés volt - mondjuk úgy, a jéghegy csúcsa - a filmbeli környezet megteremtésében. A földtörténet hajnala óta számos jégkorszak következett be, amelyek során a szárazföld hatalmas területeit borította vastag jégréteg, drasztikusan átalakítva az egész glóbusz felületét. Hatalmas jégtakaró képződött ilyenformán, amely rátelepedett a földfelszín felére, elárasztotta a buja trópusi őserdőket, megsemmisítve vagy örökre eltüntetve ezeket a területeket.
A filmbeli jégkorszak egy olyan világot jelenít meg, amely húszezer évvel ezelőtt eltűnt a föld színéről. "Úgy gondoltam, hogy egy ilyen, számunkra ismeretlen tájba kell elhelyeznünk a történetet, így teljesen szabadjára engedhetjük a képzeletünket" - jegyzi meg Wedge.
A fantázia szabadsága ugyan nagyon jó dolog, de azért az alkotók reális keretek közt akarták megteremteni a maguk jégkorszakát. A korszak után kutatva felkeresték a világ néhány, a jégkorszak tárgyi leleteit őrző gyűjteményeinek egyikét, a New York-i American Museum of Natural Historyt. Számtalan órát töltöttek mamutcsontok tanulmányozásával, könyvek ezreinek átböngészésével és vezető paleontológusokkal és archeológusokkal való konzultálással.
Ezek a tudósok, miközben elismerték, hogy a tényekkel való szabad asszociáció az alkotók szíve joga, ahhoz ragaszkodtak, hogy egy, számos sikeres filmben felbukkanó faj ne jelenjen meg a Jégkorszak című filmben. Wedge így emlékszik vissza: "Kezeljék a leleteket - mondták - bármekkora szabadsággal, de ígérjék meg, hogy ebben a filmben nem lesznek dinoszauruszok, pusztán azért, mert ezek a jura kori élőlények 350 millió évvel korábban kihaltak. Megesküdtünk, hogy egy dinoszaurusz sem lesz ebben a filmben."
Az alkotók észak-amerikai környezetbe helyezték a film történetét, ami bizonyos mértékben meghatározza a film kulturális és zenei világát, éppúgy, mint a színvilágot és világítást. A filmben használt, Ray Tracing néven ismert világítási szoftver képes imitálni a természetes fény finom árnyalatait, gazdag és organikus érzetet keltve a figurákon és a háttereken. Wedge és csapata ezt a szoftvert alkalmazta a film különleges világításához. Néhány feladat megoldásához egyenesen nélkülözhetetlen volt ez az eszköz: például amikor azt kellett megoldani, hogy miként szóródjon szét a fény a lények szőrzetén úgy, hogy minden egyes szőrszál árnyéka hiteles legyen.
"A Ray Tracing a természetes fény komplexitását imitálja - magyarázza Wedge -, létre tudja hozni a színek sokféleségét és azokat az árnyékokat, amiket a valódi világban tapasztalunk. Ez digitális filmkészítés, amelyben úgy használhatjuk a számítógépet, ahogy egy operatőr a kamerát: hogy ami a vásznon megjelenik, végül lenyűgözőbb és tapinthatóbb legyen, mint maga a valóság."
A hightech varázslat ellenére az alkotók soha nem feledkeztek meg a papír és a ceruza módszer jelentőségéről. "Gyakran kaptuk elő a ceruzát egy-egy gyors skicchez - mondja Wedge. - Még mindig ez a legalkalmasabb módszer, ha gyorsan akarunk felvázolni pillanatnyi érzéseket."
Szintén fontos állomása volt folyamatnak a modellek elkészítése, amik megjelenítették a figurákat a maguk háromdimenziós valóságában, majd ezeknek az adatai bekerültek a Blu Sky számítógépeibe, így létrejöttek a szobrok digitális 3D-s változatai. Ezután az animátorok elhelyezték a figurákat térben és időben, hozzájuk rendelték a különböző mozgásokat (mint például a háj rengése) és végül a figurák játékát.
Ennek a komplikált, hosszadalmas és sok kihívást rejtő produkciónak a végéhez közeledve Wedge így fogalmazza meg a film iránti reményeit: "Ez a film mindenki számára tartogat valamit - van benne akció, humor, kaland és érzelmek - egy olyan fantáziavilág díszletei között, amilyet még senki sem látott. A közönség mozgalmas, színes, szórakoztató vígjátékot vár, amilyen a legtöbb animációs film. De azt hiszem, a Jégkorszakban annyi érzelem és szeretet van, hogy még ezen elvárások fényében is nagy meglepetést fog okozni. Remélem, hogy örömet szerez majd az embereknek."




szereplők:

Geszti Péter	...	Sid, a Lajhár
Berzsenyi Zoltán	...	Diego, a Tigris
Szabó Sipos Barnabás	...	Manfréd, a Mammut
Újlaki Dénes	...	Soto, a Tigris
Csuja Imre	...	Zeke, a Tigris
Kristóf Tibor	...	Oscar, a Tigris
Nagy Zoltán	...	Eddie F.
Vass Gábor	...	Carl, az Orrszarvú
Koroknay Géza	...	Frank, a Másik Orrszarvú
Pálfai Péter	...	Dodó Főnök
Márkus Tamás	...	Dodó 1.
Imre István	...	Dodó 2.
Bakó Márta	...	Glyptodon 1.
Vajda Márta	...	Glyptodon 2.
Bácskai János	...	Dad Start
Baradlay Viktor
Czető Roland
Czető Ádám
Czető Zsanett

vágó:
John Carnochan

látvány:
Brian McEntee

zene:
David Newman

producer:
John C. Donkin  (associative)
Lori Forte
Christopher Meledandri  (executive)

Ezt se én írtm,ez nyilvános sajtóanyag!!!